Kölyökkutya vásárlása

Az ember és a kutya évezredek óta tartó szoros kapcsolatban élnek egymással. Sokaknak az állattartás jelenti a természettel való kapcsolatot a nagyváros rohanó világában. Természetes tehát, ha az aluljáróban árult, sporttáskányi szuszogó, esetlen, bájosan pislogó szőrgombóc láttán ellenállhatatlan vágy szállja meg még a legkőszívűbb kétlábút is, hogy hazavigyen egy újdonsült társat – „majd csak megleszünk valahogy” felkiáltással.

Igen ám, csak ez a megindító történet itt nem ér véget. A kis jövevény birtokba veszi a lakást. Kezdetnek lepisili a perzsaszőnyeget, majd a hirtelen felmerült „mit is adhatnék neki enni?” kérdésre gyors hűtőfelforgatás után talált párizsidarabkákra unott szaglászással jelzi, hogy ez nem a fogára való falat. Éjjel nem hagy aludni, mert panaszos vonyítással jelzi, hogy hiányoznak a testvérei, s kínunkban – és hogy a felettünk lakó dühös kopogását elkerüljük – egye fene, felengedjük az ágy sarkára. Másnap a munkahelyről ebédidőben hazaszökve megnyugtatjuk a szomszéd nénit, hogy nem fog mindig így visítani távollétünkben az új jövevény, és kevés sikerrel próbáljuk meggyőzni, hogy voltaképpen neki is jó, ha van a lépcsőházban egy házőrző, még akkor is, ha gyerekkora óta hisztériásan fél a kutyáktól. Aztán az ajtónkon belépve letörölgetjük a bánat könnyeit, amiket az antik előszobaszekrény forgáccsá rágott fogantyúinak látványa vált ki, és uralkodva gyilkos ösztöneinken csendben összeszedjük legjobb cipőnk egyik felének méltánytalanul szertehagyott darabjait.

Az ehhez hasonló történeteket évek múlva talán már mosolyogva meséljük társaságban, mert minden nehézséget feledtet, hogy igazi társra leltünk kis négylábú barátunk személyében. Sajnos azonban arra is akad példa, hogy egy ilyen nem kellően átgondolt döntés után csalódottan viszik a „bűnöst” a menhelyre, vagy rosszabb esetben teszik ki az út mellé, mondván, hogy „mégsem való nekünk kutya”…

A sok rossz élményt elkerülendő, végig kell gondolnunk, miért is szeretnénk kutyát, mit várunk tőle, és nem utolsó sorban, hogy mi mit tudunk nyújtani neki.

A kiskutya kiválasztása

Sokan nem ragaszkodnak a fajtatiszta kutyákhoz, mondván, hogy a keverékek ellenállóbbak a betegségekkel szemben, vagy azért, hogy megmentsenek egyet a sok menhelyi árva közül. Valóban, a minden pedigré nélküli állatok közt is találunk igazán szépeket, és általában az egyszer már magára hagyott állat hálásabban ragaszkodik befogadó gazdájához, mint szerencsésebb sorsú rokonai. Ez esetben azonban figyelembe kell venni azt a tényt, hogy egy bizonytalan múltú keverék kiskutyánál nem tudjuk előre megjósolni, hogy „mi fog kinőni belőle” - tacskó méretű lesz-e, vagy bernáthegyire emlékeztet inkább, s vajon milyen lesz a természete. A menhelyről vagy aluljáróból hozott kölyköknél fokozott a veszélye egyes fertőző betegségek előfordulásának is, ugyanis sok állat van összezárva egy légtérben, aránylag kis helyen, s így a kórokozó baktériumoknak, vírusoknak lehetőségük van elszaporodni. Gyakran csak a hazavitel után 2-3 nappal jelentkeznek az első tünetek (hasmenés, hányás, köhögés, tüsszögés, bágyadtság). Ilyenkor ne késlekedjünk, hanem azonnal forduljunk állatorvoshoz!