Néhány hónapja új rovat indult ennek a lapnak az oldalain és az online változaton is: „A pszichológus válaszol” címmel. Ebben az olvasóknak olyan kérdéseire, problémáira adok válaszokat és általános vonatkozású tanácsokat, amelyek a kutyák pszichológiai indíttatású viselkedésproblémáira vonatkoznak. Sok esetben azonban magának a tapasztalt kutyatartónak is nehéz eldöntenie, hogy egy-egy tünetnek vagy viselkedésformának kutyapszichológiai, vagy egyéb háttere van.

Állatpszichológia

A biológiai evolúció eredményei közé sorolható, hogy az állatoknál, (az embereknél is) úgynevezett viselkedési jellemzők alakultak ki, amelyek egyrészt a genetikusan örököltekből, másrészt pedig az élet során megtanultakból tevődnek össze. Az örököltek csupán az életbenmaradáshoz elengedetlenül szükséges minimális viselkedési formák mennyiséget adják. A növekedés, fejlődés közben valamilyen úton-módon megtanult pozitív viselkedési formák és szokások teszik lehetővé, pld. egy kutya életének igazán minőségi, színvonalbeli emelkedését.

A tudomány sokáig külön kezelte az állatok viselkedését tanulmányozó és kutató biológust, valamint az állatok pszichéjével foglalkozó biológust. Csak az utóbbi években figyelhető meg, hogy a két kutatási terület közé nem lehet, és nem érdemes merev határvonalat húzni.

A kutyák elszaporodása, tartási körülményeinek az utóbbi évtizedekben történt rendkívül gyors változása és nem utolsósorban a környezeti ártalmak megnövekedése miatt, korábban ismeretlen fogalmak, jelenségek bukkantak elő: a neorotikus kutya, a pszichopata kutya, a stresszben szenvedő kutya, az ideges kutya, a hiperaktív kutya, stb. (Ezek a fogalmak, elnevezések az emberi gyógyászatban, pszichológiában már mind korábban ismertek voltak.)

A fentiek valamelyikével jellemzett kutyák esetében minden alkalommal először is egy-egy viselkedési rendellenességgel kerül szembe a kutya gazdája. A viselkedési rendellenesség okait és a mögötte lévő összefüggéseket elemző tudomány az állatpszichológia.

A mai állatpszichológia három elemből épül föl:

1. Az embert és az állatot összehasonlító viselkedéskutatásból – az ethológiából.

2. A kísérletező pszichológiából, amelyik a tanulási képességet, és az azt befolyásoló tényeket vizsgálja.

3. Állategészségtanból, amelyik a viselkedészavarok patofiziológiai okait vizsgálja.